Valószínűleg eltöprengtél már azon, hogy talán ideje véget vetni az irodai munka kiszámítható hétköznapjainak, ugyanis elfogyott a lendület, és az egész hét egy szürke, rutinszerű masszává vált. Ilyenkor felbukkan a gondolat, hogy talán jó lenne csapot-papot otthagyni és belekezdeni valami sajátba vagy egy teljesen más hivatásba, amit lelkesedéssel, örömmel lehetne végezni, és ahol több szabadidőd lenne.
A legfőbb probléma, hogy először meg kell határozni a kilépés utáni irányt. Ha épp irodában ülsz, az azt jelenti, hogy van valamilyen munkád, tehát valamiért, amihez értesz, biztosan kapsz fizetést. Ezért első körben nem árt megnézni, hogy azt nem lehetne-e szabadabb keretek között végezni (rugalmasabb munkaidő, bedolgozni külsősként más cégekhez stb.), illetve ha van valamilyen hobbid, körbe lehet járni azt is, hogy abból hogyan lehet megélni. Miután azonban megtaláltad az irányvonalat (ez ügyben fordulhatsz coach-hoz is), már csak egy adag bátorság kell, hogy válts.
Bódi Anita pszichológus szerint gyakori és jól ismert jelenség, hogy a legtöbben a döntés mielőbbi meghozatala helyett inkább évekig készülnek rá, ez azonban hibás taktika. „Hasznos gondolatkísérlet, ha elképzeljük, hogyan változna meg az életünk egy, öt vagy tíz év múlva, ha a döntést, amit halogatunk, már most meghoznánk, illetve hogyan alakulnának a dolgok, ha nem lépnénk. Azt is érdemes elképzelni, mi lehet a legrosszabb végkimenetele az elhatározásunknak. Ilyenkor azzal szembesülünk, hogy nincs igazán erős ok arra, hogy ne cselekedjünk. Fontos azonban, hogy az alapvető mozgatórugó az életünkben ne a kudarc elkerülése, hanem vágyaink megvalósítása, a siker legyen.”
A tudatosság a siker kulcsa
A biztos munka után hirtelen belecsöppeni a vállalkozói létbe krízishelyzet, hiszen a biztonságérzetünket teszi próbára. A szakember hangsúlyozza, hogy a legfontosabb a tudatosság, vagyis annak a belátása, hogy „igen, nehéz élethelyzetben leszek, küzdelmes időszak vár rám”. Épp ezért nem árt utánanézni, mire számíthatunk majd, és felkészülni rá, valamint tudatosítani kell azt is, hogy a kihívásokkal teli időszakban meg kell támogatni saját magunkat, és ehhez érdemes végiggondolni, miből merítünk majd erőt, hogyan tudunk feltöltekezni.
Hogy össze tudjuk szedni, milyen nehézségek várhatók a kezdeti időszakban, négy olyan emberrel beszélgettünk, akiknek biztos munkahelyük volt, ráadásul sikeresek voltak a szakmájukban, mégis úgy döntöttek, hogy más életet szeretnének élni.
A 42 éves, kétgyerekes családapa, Pataki János egy közismert élelmiszeripari nagyvállalat alkalmazásában állt húsz évig. Egyszer viszont eljött az a pont, amikor már úgy érezte, hiába dolgozik a világ egyik legjobb munkahelyén, hiába a jól felépített karrier, a feladatai nem jelentenek kihívást számára, ezért eldöntötte, hogy kilép. Mivel a szakmáját szerette, és minden csínját-bínját elsajátította, egyéni vállalkozóként folytatta tovább. A váltás óta egy év telt el, ma már sikeres trénerként tevékenykedik különböző cégeknél.
A 43 éves, nős András értékesítési tanácsadó volt egy multinacionális cégnél, de több mint tíz év után egy hirtelen vállalati átalakulás következményeként elbocsátották. Úgy határozott, hogy marad a szakmában, és inkább szabadúszóként, külsősként dolgozik tovább a vállalatoknak ahelyett, hogy beülne egy biztos pozícióba. Pár hónap leforgása alatt kialakította a saját ügyfélkörét, és rugalmas időbeosztásban dolgozó kereskedelmi vezetőként jelenleg három vállalatnak segít elérni célkitűzéseiket.
A 33 éves, egyedülálló Barbara egy multinál végzett marketinges munkát, de úgy érezte, a kötött munkarend nem neki való, ráadásul a marketingben sem találta meg önmagát. Mivel fitneszórákra viszont imádott járni, miután megszerezte a megfelelő képesítéseket, egyik pillanatról a másikra felmondott, és fitneszoktatónak állt. Saját bevallása szerint a félelem, hogy mi lesz a következő hónapban, csak jobban motiválta arra, hogy minden energiáját az „új munka keresésére” (órák tartására, a privát tanítványi kör kialakítására) fordítsa.
A 39 éves, egyedülálló Ági egy banktól lépett ki, ahol HR-vezetői pozíciót töltött be több mint hét évig, és kozmetikusként folytatta tovább az életét. Erre egy évig készült, hiszen előbb össze kellett gyűjtenie annyi pénzt, amennyi a kozmetikai gépeket és az első időszakot fedezte. Eleinte a barátok, ismerősök jártak hozzá, majd szép lassan kibővült az ügyfélköre, és most már el sem tudja képzelni, hogy visszamenjen egy 9-től 17 óráig tartó állásba.
