Jump to content

Nagyon veszélyes az oltásellenesség

2019. 03. 26. 18:21

Hatvanhat évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon szülők millióiban ébredt remény arra, hogy megvédhetik gyerekeiket a bénulástól: Jonas Salk kutatóorvos ekkor jelentette be, hogy vakcinája tesztelésre kész.

Egy járógéppel küszködő, tolószékbe kényszerülő, vastüdővel lélegző kisgyerek a múlt század közepén nem számított ritka látványnak. A rettegett betegség szövődményeivel szemben a társadalom nem vált immunissá érzelmileg: aki tehette, hozzájárult a borzalmas időszak lezárásához.

Csak az atombombától féltek jobban

Egyes visszaemlékezések szerint az amerikaiak a nukleáris fegyverfejlesztések mellett a poliovírusban látták a legnagyobb veszélyforrást: ez okozza a járványos gyermekbénulás nevű betegséget, mely tartós pusztítást végez az idegsejtekben, és akár a légzőizmokat is elérheti. Elsődleges céltáblája a kisiskolás korosztály.

A rettegést a bizonytalanság is fokozta. Jó ideig azt sem lehetett tudni, hogy mi áll a betegség hátterében: volt, aki az importált banánra gyanakodott, míg mások a verklisek majmait gyanúsították Az oltás, amely bejárta a világot című dokumentumfilm szerint. A védekezéssel kapcsolatban szintén csak találgattak – a nyakba kötött kristályos kámfor biztosan nem működött. Megjósolhatatlan volt, hogy melyik évben milyen méretű járványra kell számítani: mire kicsit megnyugodtak a kedélyek, teljes erővel tért vissza a kór. Így volt ez a „fekete évben”, 1952-ben is, amikor húszezernél is több gyereknél maradt vissza bénulás.

Tíz cent is számít!

Az amerikai kutatásoknak Franklin D. Roosevelt elnök egy alapítvány létrehozásával próbált új lendületet adni – ő életerős férfiként lett a paralízis áldozata. Végül a korábban influenzavakcina-kutatással foglalkozó orvos, Jonas Salk 1953. március huszonhatodikán jelentette be, hogy elkészítette a polio elleni készítményt, mellyel hajlandó magát és családját is beoltani. Persze ez túl kicsi minta lett volna a szer hatékonyságának bizonyítására: valójában 1.800.000 gyerekre volt szükség ahhoz, hogy megbízható adatokat kapjanak. Közülük nem mindenkinek adtak hatóanyagot: volt, akinek placebót fecskendeztek be, míg mások állapotát szimplán megfigyelték.

A költséges teszteléshez sok-sok adományra volt szükség, ezért a belépési küszöböt alacsonyra, mindössze tíz centre kalibrálták, hogy a kevésbé tehetősek is megszólítva érezzék magukat. A tízcentesek menetéhez a kor valós és kitalált hírességei is csatlakoztak: az utóbbi csoportba tartoztak a Disney hősei.

Tudós vagy technikus?

A hatalmas pénz- és energiabefektetés meghozta az eredményét: 1955. április tizenkettedikén ünnepélyes keretek között adták hírül, hogy a vakcina működik. A történet azonban sajnos itt még nem ért véget: a frissen oltottak között súlyos poliós eseteket regisztráltak: kiderült, hogy az egyik cég hibásan gyártott le egy szériányi oltóanyagot.

 

(Forrás: nlcafe.hu / fotó: pixabay.com)