1. Megérdemelsz egy igazi párkapcsolatot
Azt a fajtát, amiben támogat a párod, és amiben biztonságban érzed magad. Erre pedig úgy ébredsz rá, hogy megsérülsz egy – vagy több – exed mellett. Anikó évekig gyűlölte az exférjét, mert úgy érezte, elárulta és megalázta, amikor bejelentette, hogy elköltözött a szeretőjéhez. Igaza van, valóban árulást követett el az exe ellene, de közben fontos tanulságokat vonhatott le a válás után Anikó.
„Egy ideig nem láttam tovább a gyűlöletnél, szóba sem tudtam állni vele, de aztán rájöttem, hogy a gyűlölködéssel magamnak ártok a legtöbbet.
Nem engedtem saját magamnak, hogy továbblépjek, amíg a gondolataim akörül forogtak, hogy az exem áldozata vagyok.
Megtanultam a válásomból, hogy én is megérdemlem a szeretetet, azt a fajtát, amit nem képes eltéríteni egy másik nő. Mert szerethető vagyok attól még, hogy összekötöttem az életemet egy olyan emberrel, aki nem érdemelte meg a szeretetemet és törődésemet.”
2. A közös élményeitek értékesek maradnak
Amikor már van pár szakítás a hátad mögött, rájössz, hogy nem érdemes kikukázni az egész kapcsolatot mindenestül, mert az együtt töltött időnek igenis voltak szép pillanatai. Lehet, hogy nem ért szépen véget a kapcsolat, és szíved szerint utálnád életed végéig a másikat, de helyette inkább értékeld azt, ami jó volt együtt.
Nóra erre harmincévesen ébredt rá egy elmérgesedett válás után.
„A válásunk tankönyvi példája volt annak, hogyan kell elválni csúnyán. Sárdobálás, bíróságra mászkálás, ki akart semmizni, el akarta venni a gyerekeket az exférjem, bosszút akart állni, mert sértve érezte magát, hogy el akarok válni tőle.
Gyűlöltem. És nem értettem, hogy abból az emberből, akibe beleszerettem, hogy lett egy ilyen gonosz, rosszindulatú valaki. De ha visszagondolok a kapcsolatunkra, akkor nem akarom eltörölni azokat a szép emlékeket, amiken együtt mentünk keresztül.
Neki köszönhetem a két csodálatos gyerekemet, azokat a pillanatokat, amikor apró figyelmességekkel árasztott el, vagy azokat az estéket, amikor megnéztünk együtt egy filmet békében. Sok olyan pillanat volt a házasságunkban, amit érdemes megőrizni a harag helyett a szívemben.”
3. Nélküle is teljes, egész ember vagy
Egy hosszú távú kapcsolatban, házasságban hajlamos az ember elfelejteni, hogy a másik nélkül is képes lenne élni. Amikor szakításra kerül a sor, egy ideig tanácstalanul álldogálsz, hogy mégis mihez kezdj magaddal ezek után. Jó esetben azonban hamar ráébredsz, hogy egyedül is teljes értékű ember vagy, nem kell megalkudnod egy rossz kapcsolattal. Ettől még nem maradsz örökre egyedül, de a tudat, hogy önálló nőként is megállsz a lábadon, nagy önbizalmat adhat, amit a szakításnak és az exnek köszönhetsz.
Nóra azt meséli, hogy szörnyű volt, amikor elköltözött a férje, pedig ő ragaszkodott a váláshoz, mégis fél embernek érezte hirtelen magát.
„Azon az estén, amikor elvitte az utolsó cuccát is, teljesen összeomlottam. Olyanok jártak a fejemben, hogy mi lesz velem, ki fogja felfúrni a polcokat, mi lesz, ha megbetegszik valamelyik gyerek, én meg itt állok egyedül, autó nélkül, és különben is mindig a férjem főzte reggel a kávét.
Apróságok jutottak eszembe, amikkel hozzájárult ahhoz, hogy olajozottan működjön a családunk. Beletelt több hétbe – addig bosszúból még kávét sem ittam –, mire észhez tértem ebből az állapotból, és rájöttem, hogy nincs tragédia, csak meg kell tanulnom más, kreatív megoldásokat találni a gyakorlati problémákra.
Jót tett az önbizalmamnak, mert megtanultam magamról, hogy nem vagyok én egy elveszett, árva kislány, akinek mindenáron szüksége lenne egy erős férfi pátyolgatására. Megy az élet egyedül is.”
