Te mit csinálsz, ha az unokáid elfelejtenek felköszönteni a névnapodon? Vagy ha a pasid már harmadjára szól be az anyukádnak a családi ebéden? Lehet, hogy megsértődsz, de inkább csak magadban füstölögsz, esetleg még cifrábban szólsz vissza egy durva megjegyzés után. És az is lehet, hogy nyugodtan, de határozottan elmondod, hogy te miért érezted magad rosszul az adott szituációban, mi esett rosszul a másik viselkedésében, és minek örültél volna inkább – ez esetben gratulálunk, sikerült asszertíven kommunikálnod.

A fenti két példa két konkrét feladat alapszituációja az Asszertívia nevű mobilapplikációban. A hamarosan letölthetővé váló, ingyenes mobilapp az asszertív kommunikációs tréning anyagát ülteti mobilos alkalmazás formájába, annak reményében, hogy így jóval több emberhez eljuthat a módszer. Mert valljuk be, az oldalba könyöklős tömegközlekedésről és félhangosan odavetett anyázásokról híres Magyarországon elég nagy szükségünk lenne erre.

Az asszertív, vagyis önérvényesítő kommunikáció lényege, hogy szem előtt tartjuk saját érdekeinket úgy, hogy közben a másik emberre is odafigyelünk. Ez része a klasszikus hármas felosztásnak, melyben megkülönböztetünk agresszív, passzív és asszertív kommunikációt. Egy egyszerű példával könnyen demonstrálhatjuk a három közötti különbséget:

tegyük fel például, hogy egy hosszan kígyózó sorban állunk a sarki boltban, és egy szemfüles illető kihasználva a köztünk és az előttünk álló ember közti egészséges térközt, egyszer csak betolakodik elénk.

• Van olyan, aki csak forgatja a szemét, esetleg elmorog a bajsza alatt néhány csípős megjegyzést, de amúgy nem csinál semmit – ez a passzív válasz.
• Felléphetünk úgy is, hogy sértegetni kezdjük az illetőt, akár még jól neki is rúgjuk a bevásárlókosarat a bokájának, ilyenkor már a verbális és fizikai agressziót választjuk, amivel ugyan érvényesíthetjük az érdekeinket, de közben kárt okozunk a másiknak.
• Vagy udvariasan elmondjuk, hogy mi már elég régóta itt állunk a sorban, és megkérjük, hogy fáradjon a végére – ez lenne az asszertív kommunikáció.

Így messziről nézve persze elég egyértelműnek tűnik, hogy a harmadik a legjobb megoldás, de azért legyünk őszinték, a gyakorlatban legtöbbször inkább az első kettőhöz folyamodunk.