Ne mondd meg, mit csináljon
A férfi minőség lételeme az aktív cselekvés. Egy igazi férfi nem hagyja, hogy a nő direktben megmondja neki, mit csináljon, és egy igazi Nő nem tesz ilyet. A férfi útja pont az iránymutatásban való megerősödésen keresztül vezet, és amíg nincs meg ebben a kellő magabiztosság, addig nőként azzal tudunk hozzájárulások lenni a férfi életéhez, hogy ha bízunk a döntéseiben és a tetteiben – még akkor is, ha esetleg érezzük, hogy adott helyzetben az nem a legtökéletesebb.
A férfi-női kapcsolatban ennek a fajta összecsiszolódásnak a lehetősége rejlik: hogy a férfi vezet, a nő pedig követ. És ez olykor félelmetes, mert sokszor „vezettek már félre” minket, de mégis, ez segíti hozzá mindkét nemet a saját minőségének a kibontakozásához. És egyébként azt tapasztaltam, hogy ha hagyjuk a férfinek, hogy vezessen, lesznek olyan helyzetek, amikor magától fogja kérni a véleményünket. Ha pedig ilyenkor megengedéssel vagyunk azzal kapcsolatban, hogy az is rendben van számunkra, ha azt teszi végül, amit mondunk, de az sem okoz gondot, ha nem, a férfi érezni fogja a bizalmat és a döntésében rejlő szabadságot, így egyre határozottabb tettekkel fog előre lépni a világban.
Ne utasíts, ne várj el
Ezzel függ össze, hogy minden utasítás és elvárás ellenállást vált ki a férfiból. Az utasítás és elvárás ugyanis megfosztja a szabad választásától. Olyan, mintha bekerült volna egy egyirányú utcába, és nem lenne más választása. És így, még ha azt is tette volna, amit te mondtál, emiatt már kevésbé jó szájízzel fogja végrehajtani az eredendően lehet, hogy szuper ötletet.
Nagyon sokszor elmondom a facilitálásaim alkalmával, hogy erre van egy csodálatos megoldás: azt, amit eddig kijelentő vagy – urambocsá! – felszólító módban mondtál, egyszerűen fogalmazd át kérdéssé. A kérdésben szabadság van, és meghagyja a szabad választást. A „Mi lenne, ha így csinálnád?” vagy az „Ez a mód vajon működne neked?” kezdetű kérdések elgondolkoztatják a férfit, és ha nem teszed jelentőségtelivé a választ, meghagyva számára a szabadságot, a kapcsolatotok sokkal olajozottabban fog működni.
Ne akarj helyette helytállni, ne akard megmenteni
A megmentés és a helyette való helytállás megfosztja a férfit az erejétől és attól, hogy ezt az erőt a hétköznapokban megélje. Ez pedig számára létfontosságú ahhoz, hogy egyenrangúnak érezhesse magát a kapcsolatban. A női emancipáció eljutott odáig, hogy szerencsére nem halunk éhen férfi nélkül, de ugyan milyen változást teremt a párkapcsolatunkban, hogy ha hagyjuk, hogy a férfi egyedül vagy a mi hozzájárulásunkkal, de alapvetően a saját erejét megélve „szúrja le a mamutot” és hozza haza, tegye le a családi asztalra?
Minden kapcsolatra igaz, de a párkapcsolatra különösen: a sajnálat, a megmentés egy felsőbbrendű nézőpont, ami felborítja a kapcsolat egyensúlyát. Milyen hozzájárulás tudsz lenni a párod életéhez? A hozzájárulás azt jelenti, hogy mellette vagy vele EGYÜTT cselekszel, nem pedig helyette.
Ne várd el, hogy kitalálja a gondolataidat
Habár szeretjük azt hinni vagy vágyni, a férfiak nem gondolatolvasók. Sok felesleges kört, sértődést és játszmát ki lehet kerülni, ha elvárás nélkül, semleges térben megfogalmazod, hogy mi működik számodra, és kéred azt. A férfiak imádják teljesíteni a nők kérését, te ezt mennyire hagyod? Tudom, hogy alapvetően bármire képes egy Nő, de vajon milyen pozitív változást teremtene a kapcsolatodban, ha olykor megkérnéd a párodat, hogy: „Drágám megtennéd ezt nekem?” Vagy: „Tudnál segíteni abban, hogy…?”
Egy ilyen kérésre érkező reakció persze sok mindent elárul a férfiról és akapcsolatotokról, de ha mindez a kérés nem elvárásból érkezik, akkor alapvetően nyitja a teret. Ez a megengedéssel teli tér lesz az az invitálás, amiben a Férfi örömmel teljesíti a kérést. Már ha választja. Ha pedig nem, az akár elgondolkodtató jelzés is lehet számodra.
Ne (sokat) beszélj neki a lélektársi meg egyéb kapcsolatotokról
A férfiak alapvetően gyakorlatorientáltak, erősen racionális vonásokkal, így nem vagy nehezen tudnak mit kezdeni azzal, hogyha erős spirituális elméletekkel bombázzuk őket. A kérdés alapvetően az, hogyan tudsz úgy beszélni a férfihoz, akit szeretsz, amit ő meg tud hallani, amit ő be tud fogadni? Hogyan tudod a hétköznapok világába átültetni a spirituális vagy egyéb érzékelésedet, tudásodat? A túl magasröptű elméletek a férfiak nagy részénél jó esetben értetlenséget és közönyt, rosszabb esetben totális elutasítást jelentenek.
Tudod-e, hogy őt milyen dolgok foglalkoztatják, és ehhez te magad a női minőségeddel milyen hozzájárulás tudsz lenni? Milyen megoldást tudsz nyújtani arra a „problémára”, ami őt foglalkoztatja? Mi az a megoldás, amit csak te tudsz az életébe hozni? És hogyan tudod ezt a legegyszerűbb módon kommunikálni számára?
A férfi-női kommunikáció minősége és elősegítése alapvetően a nők felelőssége. A nők sokat tudnak tenni ennek a könnyítéséért és a kapcsolat változásáért. A mi képességünk és lehetőségünk annak az elvárás nélküli térnek a megteremtése, amiben a férfi meg tudja élni a férfi minőséget, mi pedig a női minőségünket. Egymás mellett, mindenki a maga módján, úgy, ahogyan az számára a legjobban működik.
