GHB hatására elszíneződő körömlakk, vészhívó szempillaspirál, paprika spray, és most a nemi erőszakot kivédő futónadrág. Mielőtt bármibe is belemennénk ezzel kapcsolatban, érdemes felidézni egy két éve készült (elég frappáns) magyar kisfilmet, ami a lehető legérzékletesebben mutatja be, mi a gond ezzel a gondolkodásmóddal:

Mert valahol itt kezdődik az áldozathibáztatás. Az új, nemi erőszak kivédésére fejlesztett csúcstechnológiás futónadrág épp azt üzeni, hogy igenis a nőnek kell felkészülnie a támadásokra, a nőnek kell kellőképpen elővigyázatosnak lennie, és ugyanúgy az ő hibája lesz az is, ha végül mégis megerőszakolják.
És persze külön szomorú, hogy ezt az antierőszak futónadrágot egy olyan német nő fejlesztette ki, aki maga is nemi erőszak áldozatául esett, és akinek már meg sem fordul a fejében, hogy egy férfit a saját önkontrollja is megállíthatja egy derék alá erősített riasztórendszer helyett. És a tény, hogy Svédországból, Norvégiából, Spanyolországból és Ausztráliából is rendelik a nők a 140 decibellel visító riasztós nadrágot, ugyancsak azt bizonyítja, hogy a nők már nem is mernek álmodni róla, hogy a helyzet megváltozhat

Pedig ez az egész nem sokban különbözik attól a ma már egyértelműen elítélt szemléletmódtól, ami szerint magas rangú férfiak, erőszaktevők és sokszor még tárgyalásokat vezető bírók is azzal érvelnek, hogy „ugyan hogy volt felöltözve az a nő”. Tényleg, szinte kérte az erőszakot. Mikor a miniszoknya rövidsége, a combcsizma hossza és a mélyen dekoltált top már nem lehet érv, majd jöhet a „miért nem viselt riasztós futónadrágot”? És miért nem kavargatta meg a koktélját a GHB-re elszíneződő körömlakkal kifestett gyűrűsujjával, mielőtt beleszürcsölt volna?

Holott az egyetlen kérdés, amit fel kellene tennünk: miért érzi úgy egy férfi, hogy joga van egy nővel annak akarata ellenére közösülnie? És ha már itt tartunk, inkább rájuk húzzuk azokat a csúcstechnológiás antierőszak nadrágokat.