Jump to content

Mielőtt kisállatot fogadnál örökbe, ezekre mindenképp ügyelj

2017. 10. 04. 14:21

Kiskutyát, kismacskát, vagy más háziállatot befogadni csaknem olyan, mintha egy gyerek felnevelésére vállalkoznánk. Szerencsére már sokan tudják, nem attól fog a szívünkhöz nőni egy házi kedvenc, hogy megfelelő a pedigréje, így a menhelyen árválkodó szőrpamacsok közül egyre többen kapnak esélyt a boldog életre.

Kutya vagy macska?

Alapdolog eldönteni, mégis, milyen állatot szeretne, tudna vállalni a család. Jöhet egy csaholó eb, vagy inkább egy doromboló cicusra vágyunk? És mekkora testű legyen? Házőrzésre alkalmasabb lehet egy nagy testű kutyus, míg emeleti lakásban nemcsak számunkra lesz könnyebb az élet egy pici szőrgombóccal, de egy mozgásigényes kutyát sem fosztunk meg a megfelelő méretű élettértől.

A cicák esetén is vannak méretbeli kérdések, bár való igaz, náluk azért jóval kisebb a szórás, sokkal inkább központi kérdés: mennyire hosszú és vajon mennyire hullik a szőre? Ezzel el is érkeztünk a második sarkalatos ponthoz.

Szőrszál mentén

Nagyon fontos átgondolni, szigorúan kinti háziállatot szeretnénk, vagy az sem zavarna, ha a nappali kanapéjára heveredne fel a délutáni szunyókáláskor? Előbbi esetén nagyobb a merítés, jöhetnek a hosszú szőrű, nagyobb testű kutyusok is, cicából pedig a vérbeli egerésző fajta. Szobakutya, szobacica esetén azonban jól gondoljuk át, mennyi és milyen gondozást igényel a kis kedvenc bundája, nehogy sokként érjen a látvány, mikor tavasz felé öklömnyi szőrcsomók kezdenek leválni a hátáról. Sokan ráadásul allergiásak is lehetne az állatszőrre, így esetükben mindenképp csak olyan fajták tartása javasolt, amelyek nem váltják ki az allergiás tüneteket.

Mit akarunk vele kezdeni?

Mindenképp olyan házi kedvencet válasszunk, amelynek habitusa összeegyeztethető kialakult életvitelünkkel. Ha elfoglaltak vagyunk, reggeltől estig dolgozunk – nos, akkor a háziállat nem nekünk való. Ellenben ha szeretünk kirándulni, futni, a természetben lenni, és erre akár mindennap tudunk időt szakítani, a mozgásigényes kutyafajták hű társaink lehetnek. Akik számára egy rövid séta is épp elég, és inkább az otthon melegében vakargatnák a kis kedvenc buksiját, jobb, ha nyugodt vérmérsékletű, kevesebb mozgást igénylő fajtát választanak – hacsak nem házőrzőt keresnek. Esetükben arra ügyeljenek, hogy megfelelő méretű területe legyen rohangálni, és még véletlenül se lepődjünk meg, ha a ház előtti virágoskert áldozatává válik kíváncsi természetének. 

Mivel a cicákat sétáltatni nem kell, ebből a szempontból elég lehet azt eldönteni, hogy szigorúan szobacicaként szeretnék nevelni, vagy szabadjára engedjük, hadd lófráljon naphosszat kedvére.

Induló felszerelés

Ha fejben összeraktuk a család szempontjai szerinti elképzelést, már indulhatunk is – de nem a menhelyre, hanem a kisállat-felszereléseket forgalmazó üzletbe. Egy kutyusnak vagy cicusnak is szüksége van biztonságos, meleg fekhelyre/kutyaházra, tápra, tálra a víznek és eledelnek, játékokra, pórázra, kefére a fésülésekhez – és ez csak az alapszint, ami pénzbe kerül. Számoljunk vele, mint ahogyan azzal is, hogy havi kiadásaink nőni fognak: az eledel, a kötelező oltások, az esetleges állatorvosi vizsgálatok mind komoly összegekbe kerülnek.

Ha ezt az aktuális élethelyzetünkben nem tudjuk vállalni, válasszunk valamilyen kisebb jószágot: hörcsögöt, ékszerteknőst. Persze ők is épp úgy igénylik a törődést, de azok anyagi vonzata nem akkora, mint egy kutyus vagy cica esetén.

Start

Menhelyre csak akkor menjünk, ha mindezt alaposan átgondoltuk, és nem rettentünk el a ránk váró feladatoktól. Nézzünk utána, merre vannak a lakóhelyünkhöz legközelebbi menhelyek, és vegyük fel velük a kapcsolatot, keressük fel őket személyesen is (ha van már gyerekünk, az első látogatás alkalmával lehetőleg ne vigyük magunkkal, elég, ha akkor tart velünk, ha már tudjuk, van számunkra megfelelő örökbe fogadható jószág).

A menhelyek sajnos sohasem üresek. Mindig vannak magukra hagyott, igazi ölelni való drágaságok, akikért minden jó érzésű embernek megszakad a szíve, ha ellátogat.

Ha valóban segíteni akarunk, számos menhelyen van lehetőség rá, hogy bekapcsolódjunk az állatok gondozásába, vállalhatunk sétáltatásokat, adományozhatunk felszereléseket, és akár pénzzel is támogathatjuk munkájukat.

Egy kisállatot befogadni, nevelni, foglalkozni vele nagy felelősség, ami időt, energiát igényel és ami legfontosabb: hatalmas szívet. Ők ugyanis valóban önzetlenül tudnak szeretni minket, megérdemlik hát, ha ugyanilyen szeretet kapnak vissza a számukra legfontosabb emberektől.

(Forrás: nlcafe.hu)