A 2020-as év különösen nehéz volt mindenki számára. A világjárvány nemcsak az egészségügyre, hanem a gazdaságra is negatív hatást gyakorolt, és szinte minden szektort érintett. A divatipar sem úszta meg a visszaesést, ez pedig akár egy új korszak kezdetét is jelenthetné.

A csökkent vásárlóerőnek meg is lett az eredménye, hiszen több millió tonna ruhadarab maradt a raktárakban, ez pedig sok céget drasztikus lépésekre kényszerített. Ám az éremnek mindig két oldala van, és bár fenntarthatósági szempontból valóban előnyös lenne a fast fashion márkák hanyatlása, ez mégsem jelentene megoldást a globális problémákra.

A koronavírus hatására sok minden megváltozott a korábbi életünkhöz képest, mindez pedig az öltözködésünket is befolyásolja. Mivel sokáig semmilyen étterem, szórakozóhely vagy bár nem volt nyitva, és mindenki igyekszik minél kevesebbet kimozdulni, nem igazán van szükség új, csinos ruhákra. Emellett a mindennapi divatra is kevesebb hangsúlyt fektetnek az emberek. Aki otthonról dolgozik, próbálja kényelmes darabokban átvészelni a home office-ban töltött órákat, akinek pedig a járványhelyzet idején is be kell járnia dolgozni, szintén kisebb összegeket költ új darabokra. 

A járványhelyzet miatti bizonytalan gazdasági helyzetben az emberek jóval kevesebb pénzt szánnak ruhára, a prioritási sorrendben nem ez szerepel az első helyen. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy sokak fizetése csökkent, és szintén rengeteg ember vált munkanélkülivé. Az üzletek sem a megszokott módon üzemelhetnek, sok az első hullám idején kénytelen volt bezárni, és az őszi időszakban is csak korlátozottan lehettek nyitva. Bár az online felület most hangsúlyosabb szerepet kapott minden cégnél, ez a lehetőség sem tudta pótolni a boltok szerepét, hiszen a vásárlók többsége a próba hiánya miatt ruházati termékeket sokkal óvatosabban rendel az internetről, mint más egyéb használati cikket. A BBC információi szerint a vírus miatt globálisan nagyjából 810 milliárd forintnyi megrendelést töröltek a nagy fast fashion márkáktól, ami több millió tonna felesleges ruhadarabot jelent. Ezeket a cégeket már korábban is rengeteg támadás érte a kizsákmányoló üzletpolitikájuk miatt, de amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy mekkora ökológia lábnyoma van egy-egy ilyen pulóvernek, nadrágnak vagy kabátnak. Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja szerint a divatipar felelős az éves globális szén-dioxid-kibocsátás 10%-áért, ami több, mint az összes nemzetközi járaté és tengeri szállításé együtt. Ennek alapján akár jó hírnek is tűnhet, hogy ezek a cégek most sokkal kevesebb árut adnak el, és az egyeduralmuk végét jelentheti a koronavírus, ám ez nem minden tekintetben jelent pozitívumot.

Sok távol-keleti országban a fő bevételi forrást a ruhaipar jelenti, hiszen a nagy nyugati cégek itt sokkal olcsóbban le tudják gyártatni a kollekciókat. Elképesztő mennyiségű ruha ömlik Európába és Amerikába Bangladesből, Indiából, Kambodzsából vagy Srí Lankáról. Ez nemcsak a cégeknek, hanem az ott élőknek is kedvez, hiszen rengeteg munkahelyet teremtenek, és sok család megélhetése attól függ, hogy a vállalatok mennyire tudnak talpon maradni.

A vírushelyzet azonban ebbe is beleszólt: míg a világ egyik felén nem látják értelmét egy újabb felső megvásárlásának, addig másik oldalon ez sokkal rosszabbul csapódik le. A rendelések és eladások csökkenése miatt a termelés is lelassult, az itt dolgozó munkások amúgy is alacsony bére megcsappant, vagy teljesen el is veszítették az állásukat. Ha ez nem lenne elég, nekik is meg kellett birkózniuk a koronavírus okozta nehézségekkel, a szociális távolságtartás és a megfelelő higiéniai körülmények pedig gyakran nem adottak.