1. Amerika írója találta fel a melltartókapcsot

Bizony, nem csak a Huckleberry Finn kalandjait köszönhetjük Mark Twainnek, ő szabadalmaztatta azt a kicsi, horgokkal ellátott kapcsot is, amivel melltartónkat rögzítjük a mai napig. A hivatalos procedúra Twain valódi neve, vagyis a Samuel Langhorne Clemens alatt futott, a korabeli dokumentációkon, amelyek a roppant ismerős szerkezet rajzát mutatják, mindez jól olvasható. A rugalmas anyagból tervezett kapcsot Mark Twain ugyan eredetileg nadrágokra szánta, de végül a nők budoárjában találta meg végső, tökéletes helyét.

2. Bonaparte Napóleon gombokkal regulázta meg taknyos katonáit

A történelmi legendárium szerint Bonaparte Napóleon volt az, aki a férfi zubbonyok ujjának elejére először varratott díszes gombokat, amelyek nem csak dekorációs célt szolgáltak – bár erre is jók lehettek, tekintve, hogy Napóleon hadseregének díszegyenruháit udvari festőivel terveztette meg a megfelelő összhatás érdekében. Legalább ennyit nyomott a latban az is, hogy a díszes sereg látképét roppantul rontotta, amint annak tagjai rendre ruhájuk ujjába törölték orrukat, arcukat, ahelyett, hogy katonás rendben sorakoztak volna zászlajuk alatt. Így hát, hogy elejét vegye a ruhaujjak bepiszkításának, Napóleon díszes gombokat varratott rájuk, amiktől azt remélte, dörzsölni fogja annyira a katonák arcát, hogy leszokjanak használatáról.

Más források ezt a divattörténeti tettet II. Frigyes porosz király nevéhez kötik, így bár a gombok eredete nem lefutott, azért Napóleon annyit mégiscsak hozzátett a férfidivathoz, hogy uralkodása idején vált népszerűvé a dupla kézelővel készült, majd visszahajtott, ún. francia mandzsetta is, ami máig divatosnak számít. Igaz, ma már nem azért tűrik vissza, hogy az orrváladékot eltakarják vele.

3. Tutanhamon hozta divatba a szemceruzát

A sminkelés hol mérgező, hol túlélhető formában, de mindig is szerves részét képezték a nők és férfiak megjelenésének, igaz ez a szemsminkekre is. A szem kontúrjának megrajzolása sem a 20. században született hóbortnak számít, az azonban kétségtelen, hogy újkori népszerűségét nagyban köszönheti az ókori Egyiptom egyik legnagyobb fáraójának, Tutanhamonnak. A fáraó sírjának 1922-es feltárásával (és úgy általában, az akkoriban az érdeklődés középpontjában álló kairói régészeti leletek gazdagságával) ugyanis megnőtt az érdeklődés a fáraó aranyból készült halotti maszkján látható, erős szemfestés iránt. És ez a láz, úgy tűnik, azóta sem csillapodik.

4. Az esernyő nem is esernyő volt eredetileg

Sokkal inkább napernyő. Legpraktikusabb kiegészítőnket ugyanis hosszú ideig nem az eső elleni védekezésként használták eleink, hanem árnyat adó alkalmatosságként funkcionált. A legrégebbi bizonyíték az összecsukható ernyők létezésére Kr. u. 68-ból származik Kínából, Wang Mangot, a Xin-Dinasztia alapítóját ábrázolják vele. Maguk az ernyők azonban ennél sokkal régebbi kiegészítők, Kínában már 2400 évvel ezelőtt is használtak különféle napellenzőket a császári fogatokon, mint ahogyan az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak is büszkélkedhettek saját napellenzőikkel.

Ehhez képest esernyőként az 1700-as években kezdtek el elterjedni, immár az eső elleni védekezés „fegyvereként”, ami aztán oly népszerű lett, hogy Párizsban az 1760-as években még esernyőkölcsönző vállalkozókat is találni lehetett, akik olajzöld ernyőket adtak bérbe azok számára, akik nem engedhették meg a fedett lovaskocsik használatát esős időben sem.

5. Az autók megjelenése a nők öltözködésére is hatott

A húszas évek társadalmi változásai, mint tudjuk, óriási hatással voltak a nők öltözködésére. Nemcsak a fűzőket dobták le, de a szoknyák hosszát is egyre rövidebbre szabatták, ez utóbbira pedig az autóipar is hatással volt. Hogy miért, az roppant kézenfekvő: a rövidebb és kevésbé terebélyes ruhákban egyszerűbb volt ki- és beszállni az automobilokba, ami egy nyüzsgő életet élő, vérbeli flapper-lánynakigenis fontos szempont lehetett.