A fast fashion márkák az elmúlt években elég rendesen hozzászoktatták a vásárlókat, hogy pár ezer forintért hozzájuthatnak a legújabb trendek szerinti ruhákhoz és kiegészítőkhöz. Az ebbe belenőtt millenniumi generáció fiatalabb tagjai számára pedig mindez oly természetes és elvárt dolog, hogy kételkedve tekintenek a designer márkák többszörös áron kínált alternatíváira. Hiszen mégis, mi a csudáért kerül egy póló harmincezerbe, amikor a Zaránál ötezerből is kihozzák?

A mostani fiatalok pedig mindent tudni akarnak. Ahogyan egy kozmetikai terméket darabjaira szednek, és ellenőrzik az összetevőit, hogy tudják, valójában mi miatt és mennyire lehet hatékony egy adott krém, addig a divatcikkek esetén pontos válaszokat akarnak arra, hol, hogyan és mennyiért készítették el az adott ruhát vagy kiegészítőt, és most már arra is kíváncsiak, mégis miből tevődik össze egy felső kategóriás divatcikk ára.

Több divatmárka pedig, belátva, hogy az árazásban képtelen felvenni a versenyt a fast fashion márkákkal, belement a játékba, és weboldalain részletesen ismerteti, mennyibe került az egyes termékek legyártása.

Így például megtudhatjuk, hogy az amerikai Everlane márka 88 dolláros (24 ezer forintos) rakott szoknyájához átszámítva 2158 forint értékű anyagot, 1084 forint értékű zipzárt és más kiegészítőt használtak fel, amelyekből valakik 4530 forint munkabérért készítették el a ruhát, amire ezután 2139 forintnyi különféle járulék ment rá, és végül még 192 forint szállítási költség is terhelte. No, persze ez még mindig csak 10 103 forint, vagyis a márka bevallottan cirka 238%-os szinten árazza be termékét, azonban úgy gondolják, az így kialakított ár még messze van attól, amennyit egy „hagyományos kereskedő” kérne érte. Az ugyanis szerintük 185 dollár, vagyis 50 790 forint lenne.

Ez a fajta kitárulkozás látható a szintén amerikai márka, az Oliver Cabell esetén is, amely minőségi bőrtáskái és kiegészítői esetén informálja kuncsaftjait a termékek előállítási és forgalmazási költségeiről, akik így azt is láthatják, a készítő által kialakított ár mekkora részben szól a termék pozicionálásáról és mekkora részben annak gyártásáról.

A belga Honesty By márka is maga a kánaán az információéhesek számára. Ők a ruhákhoz felhasznált anyagok méretét centi pontossággal kiírják egy helyen azok összetételével, a szükséges mennyiségükkel és a hozzájuk kapcsolódó munkadíj értékével. Mint megtudható, náluk a végső ár kétszeres szorzó eredményeként jön ki.

Ha nem hallottál még ezekről a márkákról, nem kell megijedni. Nem világmárkákról van szó, országukban azonban mindannyian elismert brandnek számítanak, amelyek magas minőségű, nagy gonddal elkészített kollekcióikat ehhez mérten az átlagosnál jóval magasabb áron kínálják.

Az átlátható árazás fontos. Ezt mindenki tudja, aki a fiatalok felé próbál nyitni. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy attól még az adott termék egy fillérrel sem lesz olcsóbb, hogy kiírják, mennyibe került a cérna, amivel megvarrták. Ha pedig az öntudatos ifjúnak nem telik százezres farmerkabátra, akkor bizony átláthatóság ide vagy oda, mégiscsak valamelyik fast fashion alternatívát fogja választani úgy nagyjából tizedáron.

Létezik persze az a réteg, amelynek nemcsak az igénye, de az anyagi lehetősége is megvan rá, hogy a fentiekhez hasonló márkákat válassza. És nem is olyan vékonyka ez a réteg, ha azt nézzük, hogy a múlt évben a luxusipar egészét nézve stabil 4%-os növekedés volt megfigyelhető, az eladások becsült értéke pedig elérte az 1,08 trillió eurót.

A kérdés csak az, hogy azokat, akik valóban megtehetik, hogy a luxusmárkák kínálatából válogassanak, mennyire érdeklik a strukturált adathalmok a termékek képei körül, miközben vannak olyan, ennél bosszantóbb jelenségek is, miszerint egy luxusmárka termékei teljesen eltérő árakon vásárolhatóak meg a különböző országokban. A régiónkénti, kontinensenkénti árkülönbségek pedig valóban jelentősek, sok esetben több száz euróra is rúgnak, ami már jelentősen befolyásolja azt is, hogy a tehetős réteg shoppingolással egybekötött utazásaihoz milyen desztinációt választ.

Az idő persze erre is meghozza majd a választ, és egy napon talán azt is megtudjuk, mennyibe kerül egy másfél milliós Hermés táska elkészítése. Persze ehhez az is kell, hogy a millenniumi generációnál kitartson az ifjonti hév, és 5-10 év múlva, amikor már jóval stabilabb anyagi háttérrel rendelkeznek, továbbra se nyújtsák át laza kézmozdulattal platina bankkártyájukat a high end márkák kasszáinál. Igaz, a marketingeseknek akkor is lesz mit tenniük, hiszen felnő az első globális nemzedék, a Z generáció, ráadásul az őket követő alfák is követelőző kistinikké válnak.